1. az o hosszú párja.

2. ennek írásjegye (ó, ó). | <rövidítésként:>. ▸ ó

1. irod ódon, ősi.

2. irod elavult.

3. nép nem ez évi <termés(ű) >. az ó vörösborból adj, ne az újból!

[ fgr ]

1. <fájdalom, szomorúság, vágyódás, félelem kif-ére.> ó, de kár!; ó jaj!

2. <csodálkozás, tetszés, öröm kif-ére.> ó, hát ez remek!

3. <udvariassági kif-ek bevezetésére.> ó, bocsánat! | irod <megszólítás előtt, kül. kérést, könyörgést kifejező m-ban.> ó, emberek!

[hangkit]

1. <több (egynemű) tárgyat, darabos anyagot, több magatehetetlen embert> egymás után vhova tesz, helyez. | ▸ tojást, petét rak | (t. n.) <tűzre, tűzhelyre> egymás után több darab tüzelőt tesz. rakj a tűzre!

2. biz <egyetlen tárgyat, személyt> (valamire, valamibe, vhova) tesz. hova raktad a táskádat?; tisztába rakja a gyereket.

3. <több tárgyat, vmely tömeget, anyagot> valamilyen formába rendez. (betű)rendbe rak.

4. <szállítóeszközt, tartót stb. > valaminek a sorozatos belehelyezésével megtölt. rakják a hajót. | ▸ rakva van

5. anyagok, alkatrészek összeillesztésével készít, épít valamit. asztagot rak; ▸ fészket rak ▸ tüzet rak

6. <kif-ekben.> ▸ rakja a lábát ▸ rakja a táncot

7. <betűket, (írás)jeleket, színeket> egymás után ír, fest.

[?fgr ]

1. <cselekvésnek, történésnek mint módnak v. állapotnak a megnevezésére.> futva [jön], halva [fekszik]. | <szóismétlő szerkezetekben, fokozás kif-ére.> várva [vár].

2. cselekvés, történés befejezése után: <a -ván/-vén ign-i képzővel azonos szerepben>. hazaérve [megpihent].

3. (tn igéhez) valaminek az eredményeként létrejött állapotban. sülve [eszi a húst]; [oda volt] nőve. | <létige mellett gyak. fölöslegesen, múlt idejű ige h.> [a jegy] el [van] veszve (helyesen: elveszett).

4. (ts igéhez) rajta végbement cselekvés révén létrejött állapotban. nyitva [van]. | <cselekvés megtörténtének v. bekövetkeztének kif-ében, a lesz igével.> [a jegy] el lett adva (helyesen: eladták).